HTML

Mentolos Cigaretta

Csak a szokásos agymenéseim

Friss topikok

  • Gyermekpszichológus: Barcelonában is fizetni kell, hogy kártyával fizethess, de eleve 10 euro alatt ezt sem lehet. (2012.07.25. 21:34) Ez egy sziget, itt minden másképp működik
  • Winterpsy: Hm....az igények kezdenek félelmetesen hasonlítani a nők által gyakran megfogalmazott panaszokhoz,... (2011.07.14. 07:37) A 21. századi férfi
  • ng: Szia! Ezen a posztodon olyan jót derültem! :) (2010.11.29. 02:06) Inszomniás madarak
  • ng: Szia! Nem nehéz átéreznem. Rendszeresen kizavarnak engem Münchenbe, kedden is oda megyek. De enge... (2010.11.29. 01:48) Kati vagyok és magányos
  • ng: 1988, Németország, Észak-Rajna-Vesztfália: 7-éves német srác: Honnan jöttél? én: Magyarország. 7én... (2010.11.29. 01:21) Párbeszédek

Címkék

Úgy arcon csapott, hogy lerepült a szemüvegem

2012.07.11. 23:07 egykata

A haldoklásban van valami félelmetes, legalábbis annak, aki már nagyon közel van hozzá. Az egzisztencialista filozófusok szerint a halálfélelem az egyik legalapvetőbb félelem, ami az életvezetésünket formálja. Miért? Mert örök életet szeretnénk, mert az ismeretlentől félünk. Aki meghalt, már nem tudja elmondani, hogy milyen is az, mi van a túloldalon, vagy egyáltalán, van-e ott valami. Néha hallom azt emberektől, hogy ha már elgyengül a testük és magatehetetlenné válnak öreg korukra, akkor nem szeretnének tudni magukról. Hát szerintem ez nem lehetséges. Akármennyire is elszáll az agyad, és elveszíted minden realitásérzékedet a demenciának köszönhetően, akkor is tudja az agyad, az eszed, hogy valami nagyon nincsen rendben, csak nem tudja, hogy mi. És ezen a ponton a halálfélelem annyira felerősödik, hogy legszívesebben a bőrödből is kibújnál, csak lásd, hogy mi történik körülötted.

Képzeld el, hogy nyugodtan sétálsz az utcán, egyszer csak megáll melletted egy furgon és símaszkos emberek megragadnak, egy fekete zsákot húznak a fejedre és elvisznek valahova, egy helyre, ahol vannak más emberek is, de nem tudod hol vagy és mit keresel ott. Valamilyen gyógyszert adnak neked, amitől lenyugszol, talán el is alszol, és arra ébredsz, hogy nem tudod, hol vagy. Újabb idegen emberek matatnak körülötted, enni adnak neked, gyógyszerekkel próbálnak tömni, és még mindig nem tudod, mi történik. Eszel egy kicsit, de aztán elfelejted, hogy mit is csinálsz. Van egy kanál a kezedben, de minek? Hány óra van? Hol vagyok? "Otthon vagy"- kapod a választ. De mi ez a hely? Otthon? Biztos? Nem emlékszem. A sok stressztől elfáradsz, elalszol, és akkor újra felébresztenek. Most mi van? Közlik veled, hogy este van, mehetsz aludni. Oké? De akkor most hazamehetek? "Nem, mert otthon vagy". Biztos? Hol vagyok? Elkezdik lefejteni a ruháidat. Mi történik?! Kik ezek az emberek, és miért vetkőztetnek le? NE! NE! Úristen, mi történik? És kapálózol, ütsz, csapkodsz, rúgsz. Küzdesz. Hol vagy? Mi történik veled?

Jön ez az ember, elkezdi magyarázni, hogy otthon vagy, biztonságban. De ki ez? Mit magyaráz ez itt nekem? Én nem lakom itt. Én haza akarok menni! Ha otthon vagyok, hol vannak a gyerekeim? Otthon? De hol otthon?
Mi történik?

Hát így esett, hogy kaptam egy sallert.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mentolos.blog.hu/api/trackback/id/tr84646724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása