Félév kihagyás után már azt hittem, semmivel sem fogok találkozni, amit ide írhatnék. Tévedtem. Felmerült ugyanis bennem a kérdés, hogy milyen a 21. századi férfi?
A férfi nem az évszázadok során hatalmas változáson ment keresztül (csak úgy, mint a női nem, de most nem ez az érdekes). A nagymamám szerint ez a változás nem érintette a férfiak azon attitűdjét, hogy ők képviselik a világ közepét. Szerinte a férfiak semmiben sem változtak az elmúlt ötven évben. Körülbelül tíz éve megszületett az utóbbi időben sokat emlegetett metroszexuális fogalma, ami olyan férfit takar, aki áldoz keresetéből és szabadidejéből a külső megjelenésére, vagyis fejet hajtott a fogyasztói társadalom előtt és beállt a szorgos shoppingolók sorába, akárcsak mi, nők. De vajon a belső világukban is történtek ilyen irányú változások? Felröppennek kósza hírek arról, hogy a férfiak tudnak főzni, van, aki mosni és mosogatni is. Hallottunk már arról a lehetőségről, hogy gyermekünk apja átvállalhatja a GYES gyötrelmesen agyzsibbasztó időszakát. Szerintem a nagymamám az én koromban álmában sem gondolta volna, hogy a nagyapám helyett megy el dolgozni.
Az ideális férfi képe tehát megváltozott, attribútumai kiegészültek a főzés tudományával, a házimunka megoszthatóságával, szeretjük, ha van eszük, és intellektuális kapacitásuk legalább olyan szinten van, mint a miénk.
A férfiak azonban, úgy tűnik, ehhez a képhez igen nehezen idomulnak. A harmincon túl, még egyedülálló férfiaknak létezik ugyanis egy olyan (remélem, nagyon) szűk rétege, akik nem tanultak rá az öngondoskodásra. Hétvégén anya küldi a kaját és a frissen mosott ruhát. Mi több! Anya rendezi be a konyhát az utódnak, vagyis annak a nőnek, aki majd átveszi tőle a táv-házimunkát. Te jó ég! Szegény pasi! Mi lesz vele, ha újdonsült kedvese sem tud főzni?! Az egy éve megvásárolt, és azóta még be sem kapcsolt mosógépet nem is részletezem...
Fiúk! Ideje volna felzárkózni a 21. századi elvárásokhoz!
