Mentolos Cigaretta

Mint a nők többsége, szerelmi bánatomban én is romantikus filmeket nézek és rengeteg csokit zabálok. A csokival már egy hete leálltam, de annyira unatkozom néha, hogy a filmekkel nem tudok. Szóval megfigyeltem, hogy a romantikus filmek sztorijában az a közös, hogy mindig van egy ember feletti erő, ami mozgatja a szálakat. A sors (The Vow), a karmikus egyensúly (The lucky one), Isten (A little bit of heaven) - csak hogy néhány példát említsek (igen, ennél több és nyálasabb filmet láttam mostanában, és meg kell hagyni, Zack Efronban kellemesen csalódtam). Azt nem értem ebben az egészben, hogy ha olyan nagyon racionalista - individualista nyugati társadalomban élünk, hogy mindent magunknak kell megoldanunk és a sorsunk alakulása csak rajtunk múlik, miért hiszünk még mindig ezekben a felsőbb hatalmakban? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem létezik ember feletti erő, hanem azt, hogy nem értem, miért fojtjuk el az ilyen jellegű igényeinket a hétköznapokban? Miért nem hiszünk? Nem Istenre és a különböző vallások szabályaira/ parancsolataira gondolok, hanem arra, hogy hinni kell a pozitív jövőben. Abban, hogy minden a helyére kerül ("majd csak lesz valahogy"). Mert ha ez a hit, pozitív jövőkép hiányzik, komolyan meg lehet szakadni a problémák súlya alatt. Arról nem is beszélve, hogy az akadályok is egyre nagyobbaknak tűnnek, ahogy halványul a fény az alagút végén.