Amióta egy hatalmas T betűvel közlekedem a fejem fölött, az autós társadalom úgy tekint rám, mint veszélyforrásra, akit jobb, ha minden áron kikerülnek. Ennek következtében sajnos előállnak olyan helyzetek, amikben emberek sérülhetnek meg, hogy az autókat már ne is említsem. Ma egy barom állat úgy vágott be elém teljesen szabálytalanul és indokolatlanul, hogy majdnem ott hagytam a motorháztetőt az anyósülésén. Nagyon rossz érzés, és szerintem társadalmilag abszolúte elfogadhatatlan veszélyes mértékben diszkriminálni a tanuló vezetőt. Azt gondolom, hogy minket, kis szerencsétlenkedőket (habár az oktatóm szerint nekem kivételesen jól megy, azért a parkolással még vannak gondok) inkább segíteni kéne, és integrálni a nagy múltú autós társadalomba ahelyett, hogy pár héttel a jól megérdemelt forgalmi vizsgánk előtt egy kereszteződésben megöljön holmi türelmetlen hülyegyerek, aki az ecserin vehette a jogsiját.
Szeretnék rendőri kíséretet a T betűm mellé, hogy ők is megszedjék magukat a szabálytalankodókból, ne csak az oktatóm a pótórákból, és a vizsgáztatók a bukásokból. Már rutinosan strigulázom az index nélkül elém bevágó seggfejeket, és azokat, akik úgy rám állnak egy pirosnál, hogy 20 éves jogsival is nehéz lenne nem rájuk gurulni. A 30-as táblánál jobb kezeket meg nem adókat (köztük rendőrautó is megfordult), ugyanitt 50-nel leelőzőket, és még sorolhatnám. Szeretek, tovább megyek: imádok vezetni, és ha tehetném, mindenki jogosítványát bevonnám, aki egy kicsit is elveszi a kedvemet a volántól. Azokat, akik életveszélybe sodornak, pedig falhoz állítanám, és tarkón lőném. (az utolsó mondatot egy hatalmas kurvaanyázás elfogadható formájának kell tekinteni).